Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csoportok

2009.05.25
A kutyák csoportjai

Az ún. "hound"- okat két kategóriára oszthatjuk: szemmel és szaglás alapján vadászók. Az agarak, a salukik, a whippetek és az orosz agarak elsősorban a látásukra hagyatkoznak vadászat közben, míg a beagle-ök vagy a vérebek zsákmányuk szaga után mennek. Ezek a kutyák általában a körülöttük lévő világra - a vadászatra - koncentrálnak, ezért süketek lehetnek gazdájuk parancsszavaira, így nehezebb őket jól betanítani. Ennek ellenére jól alkalmazkodnak a családi élethez, és kiváló társak tudnak lenni.

 

 

Orosz agár,Whippet

                                                         

Gundog

Az ún. "gundog" -ok kiválóak madarak vagy kisebb szőrős álltok begyűjtésében (apportírozás). Ebbe a csoportba tartoznak a szetterek, pointerek és a vizslák. Megmutatják a vadásznak, hol található a zsákmány; a retriverek - ahogy a nevük is jelzi - a meglőtt vadat hozzák ki a vízből vagy a bozótosból; a sokoldalú spánielek pedig bármelyik munkát elvégzik. Ezek a kutyák szeretik a kalandot, kedvesek és általában jó családi kutyák

Vizsla

 

Terrierek

A terriereket rágcsálók elkapására tenyésztették ki. Ebbe a csoportba a kutyafajták széles skálája tartozik, jellemző rájuk, hogy általában már kölyökkoruktól nagyon elevenek. A hosszú lábú terrierek közé tartoznak a 35 cm marmagasságot meghaladó fajták, a rövid lábú terrierek közé a 35 cm-nél kisebbek. A bull terrierek félelmet nem ismerő izmos állatok, a különleges terrierek közé pedig az olyan fajták tartoznak, mint a dandy dinmont és a barátságos, vonzó külsejű west highland terrier.

 

Boston terrier,Westi

 

                                                     

Munkakutyák

A munkakutyák közé tartozik a sokat sértegetett rotweiler, a masszív újfulandi és a pembroke corgi, a Buckingham Palota egyik kedvence. Mivel a munkakutyák csoportja is igen sokszínű, ezért ezt a csoportot is tovább osztják őrző-védő és munkakutya, valamint pásztor- és terelőkutya alapcsoportokra. Több fajta szigorú idomítást igényel a helyes viselkedés kialakításához, de többnyire nyugodt kutyák.

 

Rottweiler,Bernáthegyi

 

                                            Haszonebek

A haszonebek (az USA-ban non-sporting) változatos csoport, de mindegyikük jó társaságot nyújt. Testformájuk a kis csau-csau-tól a dalmatán és az uszkáron keresztül terjed a tibeti fajtákig és buldogokig. Az öleb csoportba tartozó kutyák nem a legnagyobb testméretű fajták, de nagy egyéniséggel rendelkeznek. Az olyan kutyák, mint a csivava és a yorkshire terrier, vitathatatlanul bátrak; a King Charles spánielek kifejezetten kedvenceknek számítanak. Az egész csoportra általában jellemző az inteligencia. Társállatnak tenyésztették őket, igen nagy szeretetigényük van. Többen közülük a munkakutyák miniatűr változatai.

 

Bulldog,Yorkshire

A pedigrés kutyák kritikusai azt állítják, hogy a keverék kutyák egészségesebbek és intelligensebbek, mint a fajtiszta rokonaik, viszont a pedigrés állatok viselkedésükben is sokkal kiszámíthatóbbak. Habár a hasznos, természetes tulajdonságok miatti tenyésztés nem elitélendő, a pillanatnyi ízlés miatt azonban kegyetlen dolog - főként, ha a kutya életét ez megkeseríti. E problémák súlyos etikai kérdéseket vetnek fel.

                                  

Munkakutyák

 

Az emberek többfajta kutyát kezdtek kitenyészteni nem haszonelvű célokra - esztétikai okokból, vagy vonzó, nemes fizikai tulajdonságuk miatt. Meglévő agresszív tulajdonságokat is próbáltak kifejleszteni egymás, vagy más állatok - medvék és bikák - elleni harcra tenyésztett kutyákkal.

Rottweiler

 

Vadászkutyák

Mivel a farkasok és az emberek hasonló vadra vadásztak, a paleolitikum embere követhette a vadászó farkasokat, és amikor azok elejtették prédájukat, egyszerűen elvették tőlük. Ez a módszer ugyan elég időigényes, de az ausztrál bennszülöttek még ma is kihasználják a dingók vadásztehetségét. Az első bizonyíték kutyák felhasználására a vadászatban az ókori Egyiptomból származik, ahol domborművek és falfestmények ábrázolnak a basenji fajtához hasonló kutyát - ez mára már teljesen elterjedt vadászeb Afrikában.  A kutyák hosszú évszázadok óta követik a vadászó embert, és sokszor csak minimális betanításra van szükségük, hiszen számukra ez egyébként is természetes ösztön. A sportvadászat az ókori Kína, India, Perzsia és Egyiptom arisztokráciája tette megszokottá, s ezek után terjedt el a középkor Európájában. Továbbra is közkedvelt szórakozás a tehetősebb osztályok számára, habár az utóbbi időben vitatott téma lett Nagy-Britanniában. A kutyák magasan fejlett szaglása segíti őket abban, hogy felkutassák gazdáik számára a vadat. A kutyák vadásztulajdonságai kifejlődtek és megváltoztak, amint az ember más eszközökkel kezdett vadászni. A puska használata például a kutyák cserkésző és begyűjtő technikáját fejlesztette tovább.

Őrző-védő kutyák

A kutyák - falkatermészetéből adódóan - jelzik a falka többi tagjának az idegenek közeledtét. Amikor a házi kutyák izgatottak vagy nyugtalanok, ugatnak - ellentétben róka fajtársaikkal, amelyek csak nagy ijedségben ugatnak. A kutyák veleszületett, jó futóképessége a tizennyolcadik-tizenkilencedik században arra ösztönözte az embereket, hogy kocsijaik mellett futtassák őket. Amikor a kocsiból az emberek kiszálltak, a kutyák készen álltak gazdáik védelmére. Kétszáz évvel ezelőtt a dalmatát pontosan e célra tenyésztették ki. Fekete-fehér bundája könnyen beleolvad az éjszaka sötétjébe, ezáltal észrevehetetlenné vált az útonállók előtt. A kutyák ma is hasznos őrző- védő állatok. Több országban a rendőri szervek dobermannokat képeznek ki, amelyekkel kitűnően lehet járőrözni, vagy német juhászokat, amelyek megtanulhatnak őrizni, gyanúsítottakat megtámadni, vagy sérülés okozása nélkül tárgyakat erősen megragadni - amíg a rendfenntartó szervek meg nem érkeznek. Nagyon hasznosak nagy területek - mint például repterek - védelmében, mivel gyors futók, ugyanakkor ügyességük miatt be tudnak jutni elérhetetlen helyekre is, és emellett szaglásuk, valamint hallásuk sokkal fejlettebb gazdáikénál.

A német juhászok kiváló őrző kutyák.

Harci kutyák

A kutyák hősiesen szolgálták az embereket háború idején is. A nagy testű kutyák természetes védelmezőösztönét kihasználták, a vadabbakat pedig harci kutyaként alkalmazták az ellenség megfélemlítésére és a táborhelyek őrzésére. A spanyol konkvisztádorok masztiffokkal érkeztek az Újvilágba, amelyekkel megfélemlítették az őslakosokat.  Ezenkívül a kutyáknak fontos szerepük volt a hódítások során is, mivel könnyen kiszimatolták a váratlan támadásokat a sűrű erdőben. A spanyolok már 1493-ban felhasználták a kutyák képességeit. A leghíresebb közöttük egy Becerrillo (kis borjú) nevű volt, amely nagy hírnévre tett szert azáltal, hogy annyi embert ölt meg, hogy gazdája fejpénzt kapott áldozatai után. Más konkvisztádorok, mint Hernando Cortés, úgy végezték ki foglyaikat, hogy rájuk uszították "harci kutyáikat".  Kutyákat manapság is képeznek valamelyest elfogadhatóbb háborús feladatok végzésére. A II. világháború alatt a Vörös Hadsereg páncéltörő aknákat szerelt kutyái hátára, és kiképezte őket a német tankok felkutatására. Sajnos a kiképzés alatt nem tanították meg őket a különböző tankok felismerésére, így amikor kieresztették őket a harctérre, válogatás nélkül a szovjet tankokat is célba vették.

Masztif

Terelőkutyák

A kutyákat valószínűleg először birkák és marhák őrzésére használta az ember. A Kr. e. 5000-ből származó sumér tekercsek a kutyafejű Bau istennőt a nyáj védelmezőjeként tüntetik fel, s az is falószínű, hogy az istennő nevét a kutyaugatás hangjából származtatták. A legelső juhászkutyákat inkább a tolvajok és a ragadozók elriasztására használhatták, mint nyáj terelésére. A terelőkutyák fajtái földrajzi helytől függően változnak. Mivel más és más állatokkal kell foglalkozniuk a legkülönfélébb terepeken, ezért a terelőkutyák általában helyi tenyésztésűek. A durva tibeti masztiff, a magyar kuvasz és komondor, illetve, a pireneusi kutya mind-mind ősi terelő fajták, őket még ma is használják Európa és Ázsia egyes részein, de egyikük sem olyan megbízható, mint például az óangol juhászkutya. Az európai terelőkutyáknál kisebb termetű skót juhász a legelterjedtebb juhászkutya Nagy-Britanniában. A nagyon intelligens Border collie-t a hosszú szőrű skót juhászból tenyésztették ki. Ausztráliában tenyésztették ki a kelpie-t, egy energikus munkakutyát, amely képes kibírni a durva terepet és a nagy hőmérsékleti különbségeket is.

Ausztrál pásztorkutya

 

Versenykutyák

A kutyák természetes viselkedéséhez hozzátartozik a futás. A kutyaversenyek már a rómaiak idejében megkezdődtek. E sportot a mai napig űzik agarakkal és whippetekkel. Műnyulas agárverseny először 1876-ban volt Nagy-Britanniában, de hamar vége szakadt, az állatok egymáshoz túlságosan közel értek célba. Az első világháború után egy oklahomai farmer szabadalmaztatott egy mechanikus nyulat, amit körpályára szerelt, így ezek után az agárversenyek közkedveltek lettek, s 1924-ben újra megjelentek Nagy-Britanniában. A versenyszerű szánhúzás Alaszkában az 1880-as években kezdődött, amit szibériai huskykkal és alaszkai malamutokkal űztek. Ez a mai napig kivételesen népszerű sport Észak-Amerikában és Európa északi részein, olyannyira, hogy a versenyzés a havas időszak után is folytatódik úgy, hogy a szántalpakra görkorcsolyákat szerelnek fel. Ahogy a kutyaiskolák egyre fontosabb szerephez jutottak, a kutyaversenyek is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Ezeken a versenyeken a kutyák bemutathatják képességeiket, és ha ügyesek, díjakat és címeket is nyerhetnek. A verseny legmagasabb szintjén nyomkövető és szaglási tesztekkel teszi próbára az ebek képességeit.

Alaszkai malamut

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.