Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Viselkedés

2009.05.25
       A kutya testbeszéde

 

 

 

 

A kutyák kialakítottak egy testbeszédet és illatokon alapuló bonyolult, nonverbális kommunikációs rendszert. Kommunikációjuk a falkaállatok egyszerű logikáján alapszik, amelynek célja a rang biztosítása és a dominancia vagy alárendeltség falkán belüli megalapozása. Néhány viselkedésminta jelentése világos, de vannak bonyolultabbak, amit még mindig nem értenek teljesen az állatviselkedés-kutatók. A kutyák füleiket, pofájukat, szájukat, farkukat és testüket használják -külön-külön vagy egymással kombinálva -, hogy az embereknek üzenetet küldjenek. A kutyáknak nagyon kifejező, szociálisteremtmények. Általában elegendő közös vonása van a gazdának és a kutyának ahhoz, hogy megértsék egymást. Az emberek elég gyakran értelmezik a kutya kommunikációját emberi alapon. A kutyák arckifejezése elég egyértelműek, és a szemkontaktus is fontos tényező. Ugyan a kutyáknak kevesebb arcizmuk van, mint az embereknek, de a száj jól mutatja, milyen hangulatban vannak:ha fogait mutatja, akkor agresszív, míg az "alárendelt vicsorítás" az alázatos kutya jele. A domináns kutyák állják mások tekintetét, míg a megalázkodó kutyák elkapják tekintetüket. Az agresszív egyedeknek fölálló füleik vannak, kimutatják fogukat, és mereven néznek, míg a megalázkodott állatok lelapítják fülüket és becsukják szájukat. A fölálló fülek az éberség és a magabiztosság jelei, mind a barátságos, mind az agresszív kutyáknál. A lelapított fül általában félelmet, vagy alárendeltséget jelez. Egy másik nyilvánvaló jel a farkhordozás: a lábak közé behúzott farok egy ijedt és megalázkodó kutya jelei, de ha magasan áll, akkor magabiztosságot és izgatottságot jelent.
  Egy kutya testtartása is sok mindent elárul hangulatáról. Apró kis gesztusok jelzik mondandóját, habár testük korlátozza kifejezőképességüket. Mivel szükségszerűen négy lábon kell állniuk, kevésbé tudnak gesztikulálni. Meg tudják változtatni súlypontjukat, előre tudnak dőlni, és hátsó lábukat behajlítva hátra is dőlhetnek. Fel tudnak állni, oldalukon és hasukon képesek feküdni, megfordulni, hátszőrzetük felállításával vagy lesimításával nagyobbnak vagy kisebbnek láttatni magukat. Ezeket a testtartásokat arckifejezésekkel, illatanyagokkal és a farkhordozással együtt használják kommunikációjuk során.

 

 

 

Ez a testtartás, a játékra hívást jelenti.

Enyhén megalázkodó testhelyzet.

 

Agresszív, vagy ijedt kutya fölállítja szőrét a tarkójánál, hogy nagyobbnak tűnjön, és támadás előtt füleit fölállítva előre dől. Egy ijedt kutya hátra dől, farkát behúzza, ínyét mutatja és fülét lelapítja - de ha sarokba szorítják, agresszívvé válhat. A megalázkodó kutya majdnem leguggol, fülét hátra hajtja, tekintetét elfordítja, farkát behúzza, és ha már nagyon szorult helyzetbe kerül, hasát mutatva a hátára fekszik.
  A rituális viselkedésformák minden kutyára egyaránt jellemzőek - különösképpen az udvarlás és az egymás közötti játék során. A párzási szertartást általában a szuka illata váltja ki, ezután a kan ugrálással próbálja felhívni magára a szuka figyelmét. Ha a kan sikerrel járt, játékosan pofozkodnak, mielőtt a szuka megadná magát. A kutyák legalább annyit játszanak, mint az emberek, talán azért, hogy bizonyos helyzeteket gyakoroljanak, vagy hogy kondícióba tartsák magukat. A játékra hívás a "játékos meghajlással" kezdődik, amikor is a kutya könyökeit behajlítva mellső lábaira ereszkedik úgy, hogy hátsó fele felfelé áll, ezzel mutatva, hogy játszani készül, nem pedig támadni. Némely fiatalabb egyed túlságosan beleélheti magát a játékba, ezért a gazdinak figyelnie kell rá, hogy a játék el ne fajuljon.
  A jól fejlett szaglás miatt nem csoda, hogy az illatanyagoknak nagy szerepük van a kutya viselkedésében. Amikor két kutya találkozik, azonnal megszagolják egymás pofarészét, lágyék- és végbéltájékát, hogy megállapítsák egymás nemét és státusát. A nyálban, vizeletben, ürülékben, hüvely- és tasakváladékban lévő ferommonok sokféle információt tartalmaznak a nőstények ivarzási állapotáról és a hímek dominanciájáról. Az illatjelölést - általában vizelet révén - a hímek használják területük megjelölésére és az egymás közötti kommunikációra. Egy hím akár 80 különböző helyet is megjelölhet vizeletével négy órán belül, és a városi kutyák, amelyek több más állattal osztják meg területüket, többször jelölnek, mint a vidéken élők. A nőstények is jelölnek, habár az ő viselkedésük inkább ciklikus, és az ivarzási ciklus adott szakaszára korlátozódik. A szuka vizelete a fogékony fázisban kifejezetten vonzó a kanok számára. A kutyák sétáltatás közben folyamatosan szaglásszák a földet, valószínűleg azért, hogy meggyőződjenek arról, melyik szomszédjuk járt előttük.
  A kutyák hanggal is kommunikálnak. Négy fő kutyahangcsoportot ismerünk, mindegyiknek külön jelentés  és használati körülménye van: ugatás, vonítás, morgás és nyüszítés. Az ugatás a legjellemzőbb a kutyákra, ami izgatottságot és éberséget jelez. Figyelmeztető jelzésként hallatja, ha területét veszélyeztetik. Az üvöltés ritkább, de ez a hang a falkaállatok jellemzője. A morgó kutya szemmel láthatólag agresszív, és a támadás vagy a verekedés határán van, a nyüszítő kutya pedig csak figyelmet vagy együttérzést akar. A kölykök veszély esetén nyüszítenek.

 

Éber testhelyzet

 
 

A kutya viselkedése

 

A kutya viselkedése az ösztönök és a nevelés együttes hatására alakul ki. Szocializálható teremtmények, akik inkább keresik más kutyák és emberek táraságát, mint az egyedüllétet. A kutyák logikája nagyon egyszerű, a túlélés és a kényelem vezérli őket. Mivel a túlélés az ételt jelenti, a finomságok fontos eszközök egy kutya idomításakor. Néhány szokást, mint a felugrálást és az arcnyalást, az ételért való pitizés alapvető ösztöne vezérli. ( Az anyafarkas pofájának nyaldosása stimulálja az étel visszaöklendezését a kölykök számára.)
A kutyákban genetikusan kódolt néhány olyan túlélési ösztön, amely a falkában élő állatok viselkedésének alapja. Ezen alapösztönök egy része életük során megváltozik (leginkább az első hetekben). A genetikailag kódolt jellemvonásokkal született kölykök kb. háromhetes korukban elkezdenek kapcsolatot teremteni, szocializálódni alomtársaikkal, és elkezdik megtanulni az egymással és az emberekkel szembeni viselkedést. A kölykök anyjukat figyelve tanulnak, és tizenkét hetes korukig mindent magukba szívnak, amit látnak, hallanak, ízlelnek, szagolnak és éreznek. Minél többet tanul a kölyök a korai hetekben, annál jobban fog tudni alkalmazkodni felnőtt korában.
A falkaállatok szoros hierarchikus kapcsolatban állnak egymással, egy domináns vezérrel az élen - általában egy hím -, amely irányítja a falkát. Szerencsére a legtöbb kutya szívesen követi a domináns hímet, és biztonságban érzi magát annak tudatában, hogy valaki másé a felelősség. A házi kutya gazdáját tekinti falkavezérnek, követni fogja, és megvédi területét. A kutyatulajdonosoknak el kell érniük, hogy domináns pozícióba kerüljenek, és arra kell szoktatniuk kutyájukat, hogy ne a kutya, hanem inkább az ember viselkedésmintáit kövesse. Ha a kölyök hat-hetes kora alatt hozzászokik az ember közelségéhez, jobban fog tudni alkalmazkodni hozzájuk, és könnyebben fog tanulni tőlük.
A falkaállatok olyan kifinomult lények, amelyek számos szabályt megtanulnak a sikeres együttélésről. A farkasok együtt vadásznak, megosztják a zsákmányt, összebújnak melegedni, ezáltal növelve saját és a falka túlélési esélyeit. A kutyakölykök hagyományos falkában kezdik életüket, míg el nem hagyják anyjukat, és részei nem lesznek "emberi falkáknak". Eleinte az anya a falkavezér, egyszerűen azért, mert ő biztosítja a táplálékot, a meleget és a biztonságot. Háromhetes korukra a kölykök elég erősek a játékra, az egymással való fizikai kapcsolatra. Ekkora megtanulják azt is, testük mit bír. A falka hierarchiáját eleinte játékon keresztül tanulják meg. Amint a kölyköt elválasztják az anyjától, és az egy ember gondozásába kerül, a gazdája - aki a táplálékot, a meleget és a biztonságot nyújtja - lesz a falkavezér. Mire a kutya eléri az érzelmi érettséget - általában 18 hónapos korára -, addigra általában már kialakult a helye a falkában (vagy a családban). Egy domináns egyed fellázadhat falkabeli pozíciója miatt.
Megtagadhatja az engedelmességet, vagy erőfitogtatás okán a falka leggyengébb tagját meg is támadhatja (mivel ez egy gyerek is lehet, ezért nagyon fontos, hogy korán kialakítsuk a kutyával szembeni dominanciánkat, és így irányításuk alatt tartását).

 

 

 
 

A szemkontaktus fontos a kutyák számára.

 
 
 

Felálló fülek, farkxsóválás - ez a kutya magabiztos és éber.

 
 
A kutyák nagyon territoriális lények, a falkán belül minden tag felelős a falka területének védelméért. Ezért gyorsan reagálnak, amikor valami idegen vagy új közeledik territóriumukhoz, s ezt ugatással jelzik a falka (vagy a család) többi tagjának. Egy kutya nagyon agresszívvé válhat, amikor területét védi, de több kutyatulajdonosnak kifelezetten erre van szüksége, mivel a biztonság az egyik leggyakoribb oka a kutyatartásnak.
A kutya agresszójának több formája van. Az anya agresszivitása természetes reakciója a kölykeit védő anyának. A ragadozó agresszivitása akkor figyelhető meg, amikor a kutya elejti zsákmányát, pl. amikor nyulat, madarat vagy éppen macskát kerget.
Azok a kutyák, amelyeket emberek elkapására tanítottak be, tanult agressziót mutatnak,      amelyeket általában csak szóbeli parancs vált ki. A területi agresszió ugyan a kutyák természetes jellemvonása, de probléma adódhat belőle, ha a kutya ténylegesen megtámad valakit. Egy kutya általában megpróbálja megfélemlíteni ellenfelét agresszív fellépésével, de a közvetlen összeütközéseket megpróbálja elkerülni. A kutyák minden más kutyával, mind pedig az emberrel szemben megvédik területüket, és ez a magatartás különösen jellemző akkor, amikor a gazdájuk nincs otthon - ilyenkor még hevesebben reagálnak. Az ijedt kutya gyakran agresszívvé válhat, de azok a kutyák, amelyekkel kisgyerekek játszanak, azért haraphatnak, mert félreértik a kicsi viselkedését. A kanok két-éves korukban gyakran verekszenek a domináns pozícióba kerülésért, mások pedig megvédik játékaikat vagy evőtáljukat. A felnőtt kanok gyakori agressziója az ivartalanítással megoldható.
Minden kutya szeret játszani, de a kevésbé domináns egyedek sokkal szívesebben és sokkal gyakrabban játszanak. A játék létfontosságú a kutyák számára, mert stimulálja őket, megmozgatja testüket, fejleszti képességeiket, és megerősíti a gazdi és a kutyus közti kapcsolatot. A játéknak mindig hangsúlyoznia kell a pozíciót: a kutya a gazdának mindig legyen alárendeltje, ezért mindig az ember irányítsa a játékot. A kutyák úgy mutatják ki gazdájuk iránti kötődésüket, hogy játékokat vagy botokat hoznak neki, vagy azzal, hogy hátukra hemperednek, hogy csiklandozzák meg őket.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.