Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ápolás

2009.05.25
Ápolás

               "Aki nem tudja, milyen ízű a szappan, még sosem fürdetett meg egy kutyát."

 

 

 

A rendszeres szőrápolásra a legtöbb kutyának szüksége van, különösen a hosszú szőrű fajtáknál. A szőrápolásnak azonban nem csak kozmetikai célja van, ilyenkor lehet bolhák vagy más élősködők után kutatni. Az is kiderül, hogy séta közben megsérült-e a kutya bőre, vagy van-e tüske benne. Az ápolás a gazda és az állat közötti kapcsolat fenntartásának is része, kellemes és megnyugtató a kutya számára. Azok a kutyák, amelyeket kiskoruktól hozzászoktattak a nyíráshoz, gyorsan megnyugszanak, és élvezik ezt a tevékenységet. Természetesen a gazdinak is könnyebb egy együttműködő kutyával foglalkozni, mint egy nyugtalan állattal. Mindezek mellett ez fontos része a kutya idomításának is: azzal, hogy kényszerítjük a kutyát arra, hogy nyugodt maradjon nyírás közben, érzékeltetjük dominanciánkat felette. A kölyökkutya esetében elegendő egy egyszerű kefével és fésűvel - az ennél komolyabb ápolás ráér akkor, amikor már kicsit idősebb. A hosszú szőrűeket mindennap ápolni kell, hogy szőrük ne gubancolódjon. Az összegubancolódott szőrzet fájdalmat is okozhat kutyánknak.

 

 

Rendszeres ápolás

 

A kutyák ápolási igénye fajtáról fajtára változik, de az alapok azonosak. A walesi corgiknak és más rövid szőrű fajtáknak sűrű szőrréteg simul közvetlenül a bőrre, ami jól szigetel és vízálló is. E réteg felett van még egy vastag, egyenes szálú szőrszálakból álló réteg is, amit nem kell rendszeresen kezelni, mint sok más fajtáét, viszont elég gyakran hullik, amitől a gazda és a lakás is tele lesz szőrszállal. Ha naponta keféljük a szőrét, ez elkerülhető. Kemény sörtéjű kefét használjunk az egész testfelületen, vigyázva a fejnél és a pofánál. Az egész művelet kb. tíz perc. A sima szőrű kutyák kevés gondozást igényelnek, de szőrzetük lehet, hogy nem biztosít megfelelő védelmet a hideg ellen, így csak hetente kell kikefélni. Néhány sima szőrű fajtánál - mint a dán dog és a dobermann - előfordul, hogy testük állandó nyomás alatt lévő pontjain - a könyök és a térd - a szőr benő a bőrbe. Ezeket a részeket balzsammal kell kezelni, hogy a szőr megpuhuljon. A durva szőrű kutyák nem úgy hullajtják szőrüket, mint a rövid szőrű rokonaik, de hathavonta, esetleg hamarabb, ezek is levedlenek, ekkor szőrük nagy csomókban jön ki - főleg ha nem ápolták rendszeresen. A terrierek és a hasonló drótszőrűek számára előnyös a napi átkefélés, mert így megelőzhető, hogy szőrük gubancossá váljon. Kemény sörtéjű kefét és fésűt használjunk, amivel minden szőrcsomót kibonthatunk, s emellett rendszeresen nyírni is kell a kutyát, amit lehetőleg szakképzett kutyakozmetikussal végeztessük. A selymes szőrű fajták - mint a King Charles spániel és az Ír szetter - ugyanazt a gondozást igénylik, mint a durva szőrű fajták, de ne használjunk túl kemény kefét. Bundájuk nagyon nehézzé válhat, ezért évente egy-két alkalommal meg kell nyírni őket. A hosszú szőrű fajták rendben tartása a legidőigényesebb, viszont élvezet őket ápolni. Az olyan fajtákat, mint az afgán agár vagy a yorkshire terrier, napi, alapos gondozásra van szükségük. Ehhez használjunk simítókefét, hajkefét és széles fogú kefét a lábak hátsó részén található csimbókok kifésülésére. Vigyázzunk arra, hogy ne keféljük vagy húzzuk meg túl erősen a szőrt, nehogy megsértsük a kutyát. Helyezzük a kutyát az asztalra. Bár az ápolás a földön is elvégezhető, a kutya ezt a helyet a játékkal hozza összefüggésbe, ezért nem biztos, hogy nyugton tudjuk tartani. Meg kell szokniuk, már kölyökkoruktól, hogy mindig nyugodtak maradjanak, akár nyírásnál, akár állatorvosi kezelésről van szó. Karoljuk át a kutya szügyét és vállát, hogy egyhelyben maradjon, aztán vagy kutyakesztyűvel, vagy gumikefével keféljük le a testét a nyak hátsó részétől elindulva a test két oldala felé haladva, majd a hátsó lábak között és a has tájékán, hogy a kihullott szőrzetet eltávolítsuk. Figyeljünk arra, hogy a kutyák tappancsa, de különösen a farkuk és a végbélkörnyékük érzékeny az érintésre. Beszéljünk a kutyához, főleg amikor a fejét és a pofáját ápoljuk - aztán a végén jutalmazzuk meg.

 

 

 

 

A hosszúszőrű kutyák bundája rendszeres ápolést igényel.

 
 
 

Az uszkárok bundája naponta igényli az ápolást.

 
 

Rendszeres egészségügyi ellenőrzés

 

Az ápolás arra is jó, hogy ellenőrizzük kutyánk általános egészségi állapotát. Pár naponta távolítsuk el a kutya szeme köré gyűlt váladékot - a szemét nedves vászondarabbal töröljük meg. Ha a kutya pofája ráncos, vagy sok bőrredője van, ezeket is meg kell tisztítani, s közben ellenőrizzük, nincs-e valahol gyulladás vagy kellemetlen szag. Emeljük fel a fület és ellenőrizzük, van-e gyulladás vagy vörösödés (ha a kutya vakarja a fülét, el kell vinni állatorvoshoz). Az olyan hosszú fülű kutyát, mint a spániel, nagyon körültekintően kell átvizsgálni. A következő lépés a kutya fogsorának és ínyének ellenőrzése. Itt is lehet gyulladás. Ha a kutya nem akarja kinyitni a száját, alsó állkapcsát tartsuk erősen egyik kezünkkel, és fogjuk be az orrát. Puha szőrkefével távolítsunk el minden lepedéket, és masszírozzuk a fogínyt mindennap. Ellenőrizzük a kutya végbéltájékát, majd tisztítsuk meg. Ha a kutya a fenekét húzza a földön (szánkázik), akkor kérjünk tanácsot állatorvosunktól. Vizsgáljuk meg a kutya mancsát, különösen a lábujjak között, és távolítsunk el minden oda beszorult, összecsomósodott szőrt, port, kis köveket vagy magokat. A fűmagok könnyen odatapadhatnak, s csak csipesszel lehet kiszedni őket, de ésszerű, ha ezt inkább állatorvosra bízzuk. Vizsgáljuk meg a talppárnákat is, és töröljük le a sarat nedves vászondarabbal. A kemény talajon való rendszeres sétáltatás segíti a karmok kopását, de ha szükséges, le kell vágni speciálisan hajlított, kutyáknak való körömvágóval. Vágjunk mindig az eleven rózsaszín rész felett - ez fehér körömnél mindig látható, ha sötét a köröm, nehezebb a dolgunk. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, az állatorvos megmutatja, mi a legjobb módszer a karmok nyírására.

 
 

A kutya fürdetése

 

"Aki nem tudja, milyen ízű a szappan, még sosem fürdetett meg egy kutyát."

A kutya, saját módszereit használva, rendszerint tisztán tartja magát úgy, hogy hempereg a földön, vakarózik, dörgölőzik, szőrcsomókat rág, vagy nyalogatja magát. Mivel nagyon szeret sárban, vagy még rosszabb dolgokban hemperegni, előbb-utóbb a szobánkba is belopakodhat a kellemetlen szag. Itt az idő a fürdetésre! Hacsak nem lett sáros vagy bűzös időközben, általában elég a kutyát pár havonta egyszer megfürdetni (bár néhány fajtát, tenyésztőik szerint egyáltalán nem szabad fürdetni). A trópusi és a szubtrópusi országokban a kutyákat gyakran hetente vagy kéthetente fürdetik, hogy csökkentsék a kullancsok által terjesztett betegségek kockázatás. A száraz sár könnyen lepotyog a rövid szőrű fajtákról, de a fürdetés megszünteti a hosszan tartó bűzt. A nagyobb testű kutyákat lehet fürdőkádban fürdetni, de jobb, ha egy régi gyerekkádat használunk. A legjobb megoldás persze, ha a szabadban fürdetjük a kutyát. Használjunk meleg (nem forró) vizet, baba- vagy gyógy-sampont, de semmi esetre se mosószert! Speciális kutyasampon is kapható: az élősködők elleni gyógysampon mellett mindenféle más is, amit az állatorvos bőrbetegségek kezelésére ír fel. Próbáljuk meg ezt az élményt szórakoztatóvá tenni, és ha lehet, viseljünk vízhatlan ruhát. A kutya hátsó felénél kezdve szappanozzuk be jól a szőrzetet, és gyengéden masszírozzuk előrefelé haladva a testét. Vigyázzunk, hogy a hab ne kerüljön semmilyen nyílásba, főleg ne a szemekbe. Alaposan öblítsük le a kutyát a fejénél kezdve, hátrafelé. Különösen figyeljünk a mellső és a hátsó lábak közötti területre, ahol a megmaradt sampon bőrirritációt okozhat. Fürdetés után a kutya legszívesebben jól megrázná magát, de próbáljuk előbb megtörölni. Használjunk szarvasbőrt és törölközőt a rövid szőrű fajtáknál. Hosszú szőrű kutyák esetében pedig használjunk törölközőt, úgy, hogy kipréseljük a vizet a szőrzetből, mert ha dörzsöljük, a szőr összecsomósodik. A terrierek nagyon szeretik, ha durva szőrű törölközővel dörzsöljük végig őket. A tacskók, vagy más rövid lábú fajták hajlamosak a megfázásra, ha sokáig hidegben van a hasuk, ezért nagyon fontos mielőbb megszárítani őket. A durva törölközős dörzsölés után hajszárítóval folytassuk a szárítást, de csak rövid ideig és alacsony fokozaton. Figyelni kell arra, nehogy a kutya megijedjen a szárítótól, ezért csak fokozatosan szabad hozzászoktatni. Ha már száraz a kutya, ne lepődjünk meg, ha azonnal hemperegni kezd a földön, hogy ismerős szagokkal borítsa be magát.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.